Szakértő egészségügy
Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap az egészség megőrzése, egyre fontosabbá válik a
megelőzés (prevenció), és e folyamatban a praxisközösségek kiemelt szerepet játszanak. De mik
is azok a praxisközösségek? Hogyan épülnek fel, miként működnek, mik az előnyeik?
A praxisközösség több – legalább öt – háziorvosi, vagy házi gyermekorvosi szolgálat szoros együttműködését jelenti, ami egyre több esetben kiegészül olyan szakemberek és szolgáltatások biztosításával, ami a lakosság egészségmegőrzését, az egészségben eltöltött életévek számának növelését és a betegségteher csökkentését célozza. Mindez tehát egy integrált szolgáltatás, ami egyesíti a diagnózist, kezelést, ellátást, egészségmegőrzést, illetve a mindezek megvalósításához szükséges szolgáltatás-szervezést.
Alapellátás: bővülő szolgáltatások
A praxisközösség legfőbb célja – a betegellátáson túl –, hogy segítséget nyújtson az életmódbeli rizikóállapottal, krónikus betegséggel rendelkezők egészségi állapotának javításához. Kiemelten foglalkozik a helytelenül táplálkozók, az elhízottak, a mozgásszegény életmóddal, káros szenvedéllyel élők panaszainak megoldásával. Az alapellátásban működő többletszolgáltatás többnyire dietetikus, gyógytornász, pszichológus, védőnő, esetleg fizioterápiás asszisztens bevonásával valósul meg. Az új szolgáltatások között jelentős szerepet kap a krónikus betegek gondozása, a prevenciós tevékenység, az életmódtanácsadás, a szervezett és személyre szabott szűrés, és a közösségi színtereken végzett egészségfejlesztés.
Ha a beteg a háziorvosához fordul panaszával, akkor az orvos – mielőtt beutalná betegét egy kórház megfelelő osztályára –, konzultálhat a közösségben részt vevő orvosokkal, vagy akár átirányíthatja a beteget a praxisközösségben dolgozó szakorvoshoz, így – egyes esetekben – már az alapellátásban hozzájutnak azokhoz az egészségügyi szolgáltatásokhoz, amiket eddig csak a szakellátásban kaptak meg. A beteg tehát közvetlenebb és gyorsabb ellátásban vehet részt, másrészt a prevenciós vizsgálatoknak köszönhetően csökkenhet az ellátórendszer más szintjeire – a járó- és fekvőbetegellátásba – kerülő betegek száma.
Egységben az erő
De soroljuk tovább a praxisközösségek legfőbb előnyeit! A praxisközösségekkel szervezett prevenciós és gondozási ellátás áll a lakosság rendelkezésére, amit a háziorvosokat segítő kibővített szakszemélyzet lát el, jelentősen növelve a háziorvos idejét, amit tényleges betegellátásra fordíthat. A közösen dolgozó egészségügyi szakemberek a nehezebb esetekkel kapcsolatban egymással konzultálva, megalapozottabb döntéseket hozhatnak már az alapellátásban. Bővülhet az alapellátásban elérhető egészségügyi szolgáltatások köre, miközben az integráció javítja a szolgáltatások hozzáférhetőségét és minőségét, színvonalát, fokozza a szolgáltató rendszerek hatékonyságát. Ami pedig az anyagi körülményeket illeti: az orvosok közösen szerezhetik be az orvosi eszközöket.
Mindent a gyermekeinkért!
De vajon milyen előnyöket biztosítanak a praxisközösségek a gyermekgyógyászatban? A gyermekgyógyászati fekvő- és járóbeteg szakellátási és kórházi ellátási igény csökken a kompetenciahatárok módosulása következtében, azaz kevesebb kórházi kezelés vár a kis páciensekre! Mindeközben csökkennek az ellátáshoz való hozzáférés területi egyenlőtlenségei, azaz növekszik az esélyegyenlőség. A gyermekgyógyász szakorvosi tudáshoz való hozzáférés pedig szélesebb rétegek számára válik elérhetővé. A speciális, gyermekekre adaptált szűrőprogramok, prevenciós tevékenység tervezésének következtében pedig egészen egyszerűen javulnak a népegészségügyi mutatók.