Emberség

Bogdányi strand, Te csodás

Mi örökre dunai kisleányok, vagy éppen dunai kisfiúk maradunk. Talán mindenki emlékszik, milyen érzés, mikor gyermekkorunk legnagyobb kincsét tartjuk a tenyerünkben, egy nyári délutánunk munkáját, gyűjtésünk ragyogó eredményét: a dunai kavicsot. Mind ismerjük az érzést, mikor „Úszik az ember boldogságban, és a jó Duna víz simogat.”

Évtizedek, sőt talán századok óta önfeledt öröm számunkra a bogdányi szabadstrand árnyas, öreg fái alatt nyaralni. Mi sem lehetne jobb bizonyíték, mint az önfeledt gyerekzsivaj, a késő délutánra ott felejtett homokvárak, a naplementéig tartó futballmérkőzések, vagy a strand köré szerveződő közösségi élet. Sok éve gyűlnek a bogdányi strandra hangulatos partszakasza, tiszta vize, biztonságos, fokozatos mélyülése miatt a dunakanyariak.

Nem kell a Velencei-tóhoz, vagy a Balatonhoz utaznunk, ha felfrissülésre, hűsölésre vágyunk, elég a dunabogdányi szabadstrandra elautózni, a szerencsésebbeknek pedig csak lesétálni. Ez itt egy közösség. Igazi, összetartó, jókedvű és családias csoportja a vízimádóknak, családosoknak, itt élőknek. Szerencsések vagyunk, mert szinte kivétel nélkül minden helyi tud legalább egy olyan emléket, amelyet sosem fog elfelejteni, mindig visz majd magával innen, a Duna jobb partjáról.

És, hogy ilyenkor mi bennünk a közös? A Duna szeretete. Hogy egy kicsit mind önfeledtek lehetünk. Őrizzük meg gyerekkori kincsünket, becsüljük meg ezt az értéket, a kis madáretetőt, a hűs árnyékot adó fákat, az aranyló partot és egymást, akik mind ide kötődünk.

'Fel a tetejéhez' gomb