Emberség

Szívvel-lélekkel az állatokért

A feltétel nélküli szeretetet csak akkor tapasztaljuk meg igazán, amikor örök életre szóló barátságot és hűséget fogadunk kisállataink, fogadott „gyerekeink” iránt. Mindenkinek ismerős, mikor apa nem akar kutyát, a következő pillanatban pedig együtt nézik a meccset, természetesen a kanapén.

Bizonyára mindenki szép emlékei közt őrzi azokat a pillanatokat, mikor az egész család gurult a nevetéstől kisállatuk akciója miatt, mint például mikor az érkező vendégseregnek szánt négy fogásos ebéd fölött Döme kutyánk lazán átdobott egy nyálas távpuszit, pont anyu kezére.

Gondoljunk bele, mikor hazaérkezünk, ki üdvözöl minket elsőként?  Lehet ennél nagyobb öröm, szerelem?

A Pilis-Dunakanyar térségében az állatszeretetnek különleges hagyománya van. Együtt vártuk haza költöző madarainkat, szorítottunk épségükért. Visszatérő gólyák üdvözölnek minket a bogdányi villanypóznákon, többen mesterséges fészket készítettek, hogy megkönnyítsék a fecskék költését. Büszkék lehetünk arra a hihetetlen összefogásra és segítőkészségre, amit a dunakanyariak nap mint nap véghez visznek az állatokért közemberként és hivatalos szervezetekként is. Csak, hogy néhány mindennapi hőst említsünk; Szentendrei Árvácska, Elsősegély Állatvédő Alapítvány, akik idejüket, pénzüket és odaadásukat áldozzák azért, hogy jobbá tegyék védenceik életét, és szerető otthont találjanak nekik. Libabőrös érzés, mikor felbukkan a különböző közösségi médiafelületen egy-egy elveszett kedvenc képe, és ezrek mozdulnak meg, hogy egy emberként segítsenek a keresésben.

Őket, az állatokat, a tiszta lelkeket csak kölcsönbe kapjuk, akiket, ha tisztelünk és viszonozzuk szeretetüket, tanítanak nekünk valamit: „Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, ember lenni mindég, minden körülményben.”

Mindannyian egyetérthetünk, az állatok tessznek minket igazán emberré.

'Fel a tetejéhez' gomb
X